Tavaly októberben költöztem el a családomtól és őszintén, az első hetek nagyon nehezek voltak. Idegen környezet, idegen szomszédok, idegen illatok. Persze mindent megtettem, hogy a saját ízlésem szerint rendezzem be az albérletet, de a fordulópont ott volt, amikor megsütöttem az első almáspitét. Felkapcsoltam a hangulatvilágítást (jelenleg 10 db égősor, vagy más LED-es csilivili található nálunk, azt hiszem függő vagyok...), gyújtottam pár gyertyát, aztán lassan, az édes, fahéjas, karamellizálódó alma illata ölelte körül a lakást. Ekkor éreztem először, hogy itthon vagyok. Persze ez az illat nem csak a jól eltalált hozzávalók találkozása, hanem emlékek, érzések is egyben. Ma például az imádott nagymamámra gondoltam, aki szerintem a világ legjobb almáspitéjét süti. Igyekeztem ezt a szintet hozni. :)